A SZTRÁNYAYAKRÓL ÁLTALÁBAN
 

  Sztrányay család eredetéről.......

Eredet,
származási
hely
 











Strecsnó vár












Falubíró, soltész













Sztranyava,
Sztranyavy
Sztranya,






















Sztránye






Sztranawy





Falubírók,
   richtárság




































NOBILITAS
(Nemesség)








MOBILITAS
(Társadalmi helyzet változás)




























CIVITAS      (Polgárosodás)






















 





 

 

A sztrecsnói váruradalom a Felvidéken  

  Ebben az időben a váraknak akár királyiak, akár magánvárak voltak, mindig szükségük volt katonára. A katonáskodást vállalóknak  vár környéki birtokot, falut, telket adományoztak a várurak fizetségképpen. Ezt a vagyont örökítették is.


 

Sztrecsen/Sztrecsnó vár 2003-ban.

A Sztrányayak katonai típusú településekből származhattak.  Ezekben a településekben a honfoglaló etnikumok a helyi lakossággal keveredtek, velük alkották a várnépeket, a kapcsolt települések lakosságát. Már az Árpádkorban is, de később még inkább megnőtt a betelepülők, elsősorban a németek száma. A katonák jobbára székelyek, fekete-magyarok (kabar törzsek, Szabolcs vezér népe), csehek, német zsoldosok voltak, a kereskedők, iparosok elsősorban németek, a falvak lakossága többnyire szlovák volt. 

A német telepesek élén a Schultze (soltész, scultetus)  állt.  Ő  volt  a bíró, az erdőirtás vezető. Házaikat az irtásból származó fákból építették (még a XX. század elején is )

Sztranyavai házak 1980-ban

A falusi bírónál kiterjedtebb bírói  funkcióik  voltak  a  soltészeknek.  Kocsmai, malomtartási privilégiumokkal rendelkeztek, adót nem fizettek, a földesúri adó hatoda őket illette.  Részesedtek a települések adóiból,  földhasználattal  bírtak, (amely idővel örökíthetővé válhatott) a közelben lévő várakban katonai szolgálatot is vállaltak földhasználat, későbbiekben földbirtok fejében. Ebből hamar meggazdagodtak és mint a község katonai vezetői érdemeket szerezve nemességre is könnyen szert tehettek.



A sztrecsnói váruradalom területén található Sztranyavy (Sztranyava), magyar nevén Felsőosztorány község, melyet a közelben lévő másik Sztranya nevű településtől, a későbbi Stranské-tól (Alsóosztorány) e néven különböztették meg. 

Sztranyavy (Staňavy) falu látképe 1986-ban.

                                                         Sztranyavy térképe 1780-ban
 
 

A sztrecsnói vár használója 1338-1368-ban az országbíró Szécsy Miklós. Ebben az időszakban került sor a Felvidéken  további települések alapítására és bővítésére. Ebben  az időszakban történik Sztrányavyról is az első írásos említés amely megszabja a községet és annak határvonalait is. Ezek voltak: Hogyina Hora,  Arany-, Sztrányavszky- és Bisztrica patakok, a Moysfalva felé vezető út. A községet mint Sztránye jelölik. Nevét a Sztrányavszky patakról kapta.
 

Tehát Sztranyavy település is úgynevezett irtványtelepülés, amely azáltal jöhetett létre, hogy a cseh, morva, sváb telepesek a schulcze., a scultetus, a soltész vagyis a bíró vezetésével a letelepedés jogát fakitermeléssel váltották meg, és a zsolnai német jog szokásainak megfelelően kormányoztak.
Az 1483 évi  okiratban Sztranyavaként tüntetik fel a falut. 1508-ban és 1520-ban a falut mint Sztranawy említik

Az örökölhető richtárságot 1357-ben a zsolnai Miklós fia Pesko szerezte meg, kiváltságai közé tartozott többek között malomnak, vágóhídnak és húskimérésnek, kovács- és cipész műhelynek és pékségnek a szervezése és üzemeltetése.

(Sztranyei) LABUTH-,János a környék egyik legtekintélyesebb bírája volt. 1477-ben bíró  a  Podmaniczky  László  és  Balázs között folyó perben, majd pedig még  ebben  az  évben  a  Zsolna  város  és sztrecsényi várkapitány közti egyezségnél  tanú. Birtokát nem ismerjük,  de  Sztrányera  rámutat  a család előneve.

1553-ban a az örökölhető richtárság (6.o) jogát a Sztrányovszky család szerezte meg, amelyik ezen jogon élt és gazdálkodott a 1680-as évekig. A 17.sz.-ban a sztrányai skultéti birtokon több család lakott, akiknek közös ősük volt.
Az írásos források elégtelensége nem teszi lehetővé, hogy a falubírók sorát részletesebben ismerjük és ismertessük.

A bíró háza Sztranyava főutcáján 1980-ban 
 (1994-ben lebontották).   

Mivel évszázadokkal később Sztranyava faluban, a képen látható bírói házban találták meg I. Lipót király levelét, melyet Sztranyay György védelmében, a Trencsén megyei kongregációnak írt.
Elképzelhető, hogy a fent említett (Sztranyei) Labuth János bíró családja később a lakhelye szerinti Sztranyai nevet használta és a mai család őse lehetett.
Ugyanilyen joggal a Sztranyovszky családdal való rokonság is felvethető, hiszen a Sztranyovszky nevet a Sztranyay név szlovák változatának is tekintik. A rokonság eddig nem volt bizonyítható.

Feltehetően a család hagyományosan a bírói tevékenységet folytatta, egészen addig, amíg a családnak ez megélhetést és esetenként gazdagodást jelentett. A 17.sz. végén a kedvező jogviszonyokat és a privilégiumokat megnyirbálták  ill. megszüntették. Ez lehetett az oka, hogy a család tagjai az iparban keresték a boldogulásukat, vagy mint a magyarországi ág, gazdatisztként dolgoztak. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a földművesek, jobbágyok között nem szerepeltek a család tagjai.

A családnak volt egy 1672-ben megnemesített tagja. Ő a közös ősnek tekintett egregius Sztranyay György, aki Vágteplicén élt és a váruradalom gazdasági ügyeiben tevékenykedett, pl.: urbáriumot írt
, felméréseket készített..

Sajnos a család a későbbiekben nem szerepel a nemesek listájában, valószínűleg ez az ág kihalt.

A mai napig levezethető  két családi ág, a váruradalom határán lévő, Rajecre vezeti vissza magát.

Rajecet már egy 1193-ból származó oklevél is említi mint a magyarok terjeszkedésének legészakibb pontja Trencsén vármegyében. A várat és környékét - amely nádori és országbírói státushoz kapcsolódott - szláv őslakosság, magyar katonaság és jobbára német eredetű polgárság, iparos, kereskedő réteg lakta.

A várat 1358-ban Szécsi Miklós országbíró bírta. Ez a vár is tisztséghez kötött, "pro honore" volt, mint Sztrecsén, a királynői, később nádori vár.
Rajec vára a XIV. század  végén  elveszítette  jelentőségét, mert a határ északra tevődött és megerősödött. Rajec, Györgylehotával együtt  Lietava várának tartozékává, mezővárossá vált. Lietava a Balassák egyik ősi fészke. A katonai jelentőség elvesztése mellett az állandó gazdasági hullámzás, zálogosítás, házasság, sok gyermek révén való birtokvesztés miatt a rajeci várjobbágyok elszegényedtek, egyesek  pedig  kiemelkedtek  főleg királyi adományok révén.

Rajec főtere egykoron

A XVII. században  Rajec már erősen  iparosodott  község,  jellegzetes zártsággal, ami annak köszönhető, hogy századokon  át a királyi udvar hadiszállítói voltak, csizmakészítők,  kalaposok,  posztóverők, szabók. Privilégiumukat erős zártsággal őrizték.
A XVIII. században itt tűnnek fel iparosként a Sztranyay család tagjai.
 A zártság jelei még a család XIX. század eleji házasságaiban is tükröződtek pl. a családban, amikor Sztrányay, Franyó ill. Golier családok egymással házasodtak.

 

Rajec főtere egykoron

XX. századi  családtagok  már jobban  szóródnak  területileg  is, foglalkozásaikban is. Kiváló  szellemi  alkotók, tanítók,  tanárok, stb.-k is találhatók közöttük az ügyes kétkezi munkások, könyvkötők stb. között

Felvidéken  több  ága  maradt  a  családnak,  akik Tarnóban (Trnovoban), Rajecon, Zsolnán, Turócszent-mártonban (Martin), Pozsonyban (Bratislava), Kassán (Kosice) éltek ill. élnek. Egy elszármazott ág  Miskolcra került a múlt század végén.

A magyarországi ág XVIII. századi története még nem ismert. A család férfitagjai az egyre kisebb biztonságot és megélhetést nyújtó "maga gazdája" státus mellett egyre gyakrabban vállalnak gazdatiszti állást. Ennek az lett a következménye, hogy a család székhelyei is gyakran változtak. Az 1700-1800-as évek fordulóján Felsődobsza  a XIX.sz második felében Szárazbeőpuszta volt a család székhelye. A XX. század elején a polgárosodó família járási- és megyeszékhelyeken, jobbára a nagyvárosokban (Debrecen, Budapest) él, közszolgálati értelmiségi státuszba kerül. Egy ideig Debrecen, aztán Abony, majd a Nógrád megyei Rétság is egyfajta családi központ volt. A változások oka nemcsak gazdasági, hanem a családot összetartó legidősebb családtag gyakran korai elhalása volt.


Családfák


















 

Sztrányayak lakhelyei

Ennek a szerteágazó családnak ma négy ágát ismerjük :
0.sz.családi ág: a megnemesített és később elnőiesedett ág, melyet
egyes ágaiban napjainkig levezettünk.
I.sz. családi ág: amelynek  tagjai Trencsén vármegyében,  Rajecon éltek ill. élnek a XVIII. századtól, az egyik águk Miskolcra került,
II.sz. családi ág:
amelynek  tagjai  Túrócz  megyében, Tarnóban (Trnovoban) éltek ill. élnek,
III.sz. ág:
amelynek tagjai Trencsénből Abaúj megyébe kerültek, később innen származtak tovább Magyarországon.

                                                      KEZDŐLAPNÉV